Minden más horgászatnál a csali súlya viszi ki a zsinórt. Legyezésnél pont az ellenkezője: a zsinór viszi ki a csalit.
Gondolj egy tollpihére. Nem tudod eldobni – nincs mit dobni rajta. A műlégy pontosan ilyen: tollból és szőrből készül, és szinte semmit nem nyom.
A legyezés erre a problémára ad választ. A zsinór maga nehéz és vastag, és ez repül – a légy pedig csak utazik a végén. Ezért kell hozzá teljesen más bot, más orsó és főleg más zsinór: a legyező felszerelésben a zsinór a legfontosabb darab, nem a bot.
Ez a különbség mindent maga után von. Nem tudsz legyező botra „normál" damilt tenni, és nem tudsz pergető bottal legyezni.
Legyezésnél a dobás nem egy lendítés, hanem ritmikus mozgás végeredménye. A zsinór előre-hátra ível a levegőben, és minden lendítéssel egyre több zsinór megy ki. Amit a videókban látsz – az a hosszan hullámzó, lassított zsinór – az nem mutatvány, hanem maga a dobás-technika.
Két dolog, amin a kezdők elbuknak:
A jó hír: ezt víz nélkül lehet gyakorolni. Kell egy rét vagy egy nagy udvar, és a bot légy nélkül – vagy a zsinór végére kötött apró fonalcsomóval, amin nincs horog. Így látod, hova érkezne a légy, de nem tud senki megszúródni. Aki egy hónapig a réten gyakorol, az az első vízparti napján már horgászni fog, nem gubancot bontani.
Rovarokat vagy kishalakat utánoznak, tollból, szőrből, könnyű polifoamból és fonalból kötve. Három nagy csoport van, és a nevük megmondja, hol dolgoznak a vízben:
A műlegyeket kötni is lehet, és sokan ezt szeretik a legjobban az egészben. Ez egy külön, télen is végezhető kézműves hobbi – asztalnál, meleg szobában.
A legyezés klasszikus képe a hegyi patak és a pisztráng. Ilyen víz Magyarországon kevés van, és ezek jellemzően külön szabályozott, gyakran korlátozott horgászvizek.
Nálunk a legyezés inkább más halakra megy: domolykó, balin, sügér, kárász, néha csuka. Folyók, kissebb nagyobb csatornák, tavak partján is működik – ott, ahol van hely a hátad mögött a zsinórnak. Ez utóbbi valódi szempont: sűrű bokros parton nem lehet kezdőként legyezni (van olyan dobás amivel lehet, de az már magas iskola).
Négy dolgot kell egyszerre venni: botot, orsót, legyező zsinórt és előkét – és ezeknek össze kell illeniük. A legyező boton és a zsinóron is van egy szám, az osztályszám (a boltban „#5", „#6" és hasonlók): ez mondja meg, mekkora zsinórsúlyhoz készült. A boton és a zsinóron ennek egyeznie kell, különben a dobás nem működik. Kezdésre a legjobb, ha kész, összeállított szettet vesz az ember, vagy ha van a környéken legyező horgász, aki segít összeválogatni. (tipp: van olyan fb csoport ahol lehet kölcsönkérni úgynevezett 'vándor szett'-et, amivel kipróbálható a módszer)
Amit viszont mérlegelni érdemes: ez a módszer a rengeteg gyakorlásról szól, és a gyakorlás ingyenes. Ha a gyerek szereti a mozgás-tanulást – hasonlóan egy sporthoz – akkor a réten dobálás önmagában is elviszi akár télen is. Ha viszont azonnali eredményt akar, akkor előbb a pergetés a jó választás.
Ezek már a haladó szint: olyan apróságok, amiket a tapasztalt legyezők használnak. Nem kell mindet egyszerre megjegyezni – a sáv magától megy, és megáll, ha ráállsz egérrel vagy megfogod ujjal.